Tényelgő története #12

Tízenkettedik bejegyzés//

…jártam kontrollvizsgálatokra mint a kisdobos. Nem volt benne hiba. Egy kb. velem egykorú kis aranyos pszichiáter lett a kezelőorvosom. Nem tudtam eleinte, hogy létezik az un. szabad orvos választás intétménye. Mindenkinek joga van olyan orvost választani, akihez szeretne járni. Bár hozzáteszem csak az adott kínalatból lehet választani és nem volt túl változatos a “felhozatal”. Nekem mint beszámíthatatlan betegnek nem volt jogom azt mondani, mint bármelyik más betegnek; hogy ” nem kérek orvosi ellátást”. Ehhez még halálos betegeknek is joguk van. Nem kérnek orvosi ellátást saját felelősségre. Pont. Nem kell indokolni. A pszichés betegeknél ilyen nincs. Ráadásul ki is vannak a betegek szolgáltatva az ellátórendszernek. Ha nem szeded a gyógyszert, nem kapsz rokkantnyugdíjat….És egy pszichés beteg, aki idgileg és lelkileg is gyenge és még különböző központi idegrendszerre ható gyógyszereket is kap, na egy ilyen beteg nem igazán tud olyan megélhetést találni, amiből önálló életet tudna élni. Sokan így szülőkkel kénytelenek élni, vagy mehetnek esetleg otthnba. Szeretetotthonba. Ami bizonyos kivételektől eltekintve inkább siralomházként funkcionálnak. Azt írom, hogy “bizonyos kívételek”, megadva a lehetőséget annak, hogy pozitív vélemény is kialakulhasson az ilyen intézményekkel kapcsolatban. De akik benne vannak, azok zömében fel se fogják mi zajlik körülöttük. Akik meg felfogják, azoknak automatikusan rossz véleménye lesz az ilyen intézményekről. A kívülállók esetleg hozzátartozók meg nem értik miért akar mindenki szabadulni az ilyen helyekről. Ők azt látják hogy a ” rászorulókkal” egy csomó ember, orvos törődik. Na meg ingyen kaja, ingyen lakhatás nem kell rezsit fizetni lehet fürödni stb…elméletileg ez maga a paradicsom földi kivitelezése. Elméletileg. A gyakorlatba azonban az ember mindet elveszít, ami az embert emberré teszi. Méltóság, önrendelkezés, munka, saját élet, élettér, kapcsolatok stb..
Az élelmezés nem kielégítő. A privát szféra megszünik, és igazi törődés nincs. Ellátás van. Étel ellátás. Gyógyszerellátás. Orvosi ellátás. Nem egy igazi szolgáltató központ az ilyen hely. És ha valakiről még a családja is lemond annak inkább egy kórboncnok sterilitású “létező hely” csupán.
Jártam rendszeresen a kezelőorvosomhoz. Velem egykorú doktornőhöz. Gondolom frissen szerezte a diplomáját és a gyakornoki évek után praktizálhatott. Intelligens empatikus nőnek tűnt. Sokszor közölte velem, hogy látja rajtam, hogy rosszul vagyok és hogy be kéne feküdnöm. Én ilyenkor mindig hallgattam rá. Befeküdtem két-három hónapra. Kijöttem és semmivel nem lett jobb az életem de az állapotom se. De a munkahelyi közösségi élet az plusz energiákat adott. Jót tett a lelkivilágomnak hogy elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Bár kialakult az a kényszerképzetem, hogy bolond vagyok. Csak bolondok dolgoznak rehab. cégeknél. Vagy rokkantak. És mivel én nem rokkant voltam hát akkor a másik…ezt így magyarázták viccesen. Nem is volt ez nekem sértő. Örültem hogy könnyű a munkám és ezért még pénzt, fizetést is adnak, de azért többre vagy másra vágytam. Más munkára. Amiben sikereket meg eredményeket is lehet elérni. Úgyhogy befejeztem a középiskolát, amit még “egészséges” emberként kezdtem el. Harmadik nekifutásra sikerült elég jó eredménnyel. Kimerítő volt délutánonként még suliba is járni de nem volt különösebben nehéz. Ha nagyon fáradt voltam, akkor nem mentem be órára. Levelező tagozaton elnézik az ilyesmit. Az osztálytársaim is elfogadtak, csak akkor kellett mindig magyarázkodnom, amikor megkérdezték mivel foglalkozok. Hát rehabilitáció cégnél vagyok…és mit csinálok? Hát betanított munkás vagyok. És hogy kerültél oda? Hát le vagyok százalékolva. És mivel…itt mindig magyarázkodtam. Nem akartam róla beszélni hogy skizofrén vagyok. Sokan nem is tudják mi ez. Ezt a szót se nagyon ismerték. Tudományos értekezéseket kellett tartanom felvilágisító jelleggel a különböző pszichés betegségekről és kialakulásuk feltételezett módozatairól…már utálok minden szót vagy mondatot, amiben “pszi” előtag szerepel. Nem embereknek való az ilyesmi. De a lelki sérülések és az ezekből adódó betegségek nagyon is emberiek. Bár a tudomány szerint intelligens állatok vagyunk csupán..és mintha sokan úgy is viselkednének. Intelligens állatok módjára..


Folyt. Köv…

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük