Az alábbi írás alapjául szolgáló cikket Sean Grover, pszichoterapeuta publikálta a Psychology Today nevű szaklapban. A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a járványra és a korlátozó intézkedésekre adott reakcióink nagyon is természetesek. Hogy érzéseink nem a semmiből törnek ránk, mint valami betegség, nagyon is behatárolhatóak az okaik, igy módon pedig tehetünk is ellenük.
Amikor beüt egy tragédia, az emberek érzelmi támogatást keresnek. Közösségek, vallási csoportok összegyűlnek, családok és barátok újra egyesülnek. Az ilyen egészséges emberi kapcsolatok felemelnek minket, bátorsággal töltenek fel, és erőt adnak.
Amikor együtt kell szembenéznünk a nehézségekkel, az emberi kapcsolatok gyógyító erővel bírnak. Felébreszti bennünk az emberséget és jobban megismerjük önmagunkat. Egy ilyen krízishelyzet hatására félretesszük kicsinyes érdekeinket, és jobban értékeljük az életet. Ahogyan egy bölcs ember mondta egyszer: a hála a szenvedésből születik.
Jó példa erre a szeptember 11-én bekövetkezett tragédia, ami után gyakorlatilag Manhattan egész szigete egy végtelen emlékhellyé változott. New York lakói együtt siratták elvesztett szeretteiket az utcákon. Emlékszem, ahogy megöleltem idegeneket egy városi buszon, vagy együtt sírtam helyi boltok tulajdonosaival az utcámban. „Túl leszünk rajta,” mondtuk egymásnak könnyink között. A szeretet ilyen fizikai megnyilvánulásai a világot jelentették számomra akkor. Közel húsz év távlatában még mindig érzem ezek melegségét.
A koronavírus miatti szociális távolságtartás nem teszi lehetővé az ilyen érintkezéseket. Nem ölelhetjük vagy érinthetjük meg egymást. Hiányzik a szeretteink közelsége. Nem fogadhatunk vendégeket, a családi eseményeket lemondjuk, a barátokkal elköltött ebédek vagy vacsorák most tilosnak számítanak. Sokunk emiatt elszigetelődik, és sokkal magányosabbnak érzi magát, mint valaha.
Az elszigetelődés depressziós tünetekhez vezethet
Míg a fiatalabb generáció könnyedén használja a modern technikai eszközöket, hogy láthassák szeretteiket, addig az idősebbek kevésbé értenek az ilyen eszközök használatához. Ráadásul, mivel ők fokozottan ki vannak téve a koronavírus veszélyeinek, kevésbé jellemző, hogy segítséget kérnek.
Az az érzelmi állapot, amit depressziónak neveznek, az elszigetelődésből táplálkozik, mint az attól való aggodalom, hogy a jövő már semmi jót nem tartogat számunkra.
Eszközök a karanténban való boldoguláshoz
A New York Times nemrégiben megjelentetett egy nagyszerű cikket „Hogyan boldoguljunk” címmel. A cikkben olyan embereket interjúvoltak meg, akik szörnyű szituációkat éltek túl. Ezek a túlélők nemcsak hogy képesek voltak boldogulni, de megtalálták a módját, hogy a helyzetet saját javukra fordítsák. Ezek a bátor lelkek a következő tanácsokat adták nekünk:
1. Tanuljunk valami újat
Sajátítsunk el egy képességet, amire már régóta vágytunk. Tanuljunk meg játszani egy hangszeren, iratkozzunk fel egy online tanfolyamra, tanuljunk bármiről! Időnk most bőven van rá, nem igaz?
2. Mélyüljünk el az olvasásban
Az olvasás felszabadulást ad érzelmileg és mentálisan egyaránt. Olvashatunk könyveket online, rendelhetünk új kiadványokat, vagy kölcsönözhetünk a könyvtárakból virtuálisan. Egy izgalmas bűnügyi regény vagy egy kedvenc híresség élettörténete extra adag szórakozást nyújthat.
3. Alakítsunk ki új szokásokat
Tartsuk meg korábbi szokásainkat, mint a testedzés, a megfelelő mennyiségű alvás és a személyes higiénia fenntartása. Ezekhez pedig adjunk hozzá új, önsegítő tevékenységeket, például nézzük meg újra kedvenc filmünket, nézegessük végig családi fotóinkat, vagy rendezzük át a ruhásszekrényeket.
4. Tekintsünk lehetőségként a jelen szituációra
Túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy valami új dologba kezdjünk? Többé már nem! Ilyen módon a kijárási korlátozás egy ajándék lehet. Mi az a feladat, amit régóta kerülni próbálunk? Mi lenne ha kirámolnánk azt a bizonyos szekrényt? (Tudjuk, hogy melyiket.)
5. Vegyük fel a kapcsolatot szeretteinkkel
Kerítsünk időt, hogy felhívjuk barátainkat; keressük fel újra régi középiskolai vagy kollégiumi cimboráinkat. Szintén kiváló alkalom ez arra, hogy megnézzük, hogy vannak idős szomszédaink, és felajánljuk segítségünket bevásárláshoz, stb. Az a csodálatos az önzetlen tettekben, hogy saját magunkra is lélekemelő hatást gyakorol.
Fotó: rawpixel.com
