Kétszer annyian halnak meg ettől a pszichiátriai szertől

Fegyelmezőeszközként használt pszichiátriai szerek és megrövidített életek: a kórházakban és idősek otthonaiban meglepően gyakran választják ezeket a szereket valódi gondozás helyett. Éppen a napokban került nyilvánosságra egy szívszorító történet, ahol hasonlóképpen bántak el egy idős hölggyel.

A WHO jelentéséből már korábban kiderült, hogy a pszichiátriai betegek akár húsz évvel rövidebb ideig élnek, köszönhetően a nekik felírt pszichiátriai szerek káros hatásainak. Az igazság azonban az, hogy ez a hatás közel sem csak a pszichiátriai betegeket érinti. A pszichotikus állapotokra alkalmazott idegbénító szereket, az antipszichotikumokat igen széles körben alkalmazzák a nem pszichiátriai betegek körében is – például az idősek otthonaiban lakóknál, ha túl mozgékonyak, vagy egyéb okokból kifolyólag okoznak nehézséget az intézmény dolgozóinak.

Éppen a napokban látott napvilágot egy cikk a Magyar Hírlapban, melyben egy, a Pesti úti Idősek Otthonában elhunyt idős hölgy fia számolt be ugyanerről a helyzetről. Édesanyját – bár ő határozottan kérte, hogy ne tegyék – mégis pszichiátriai szerekkel tömték. A férfi egy másik lapnak tett nyilatkozata szerint édesanyjának azért adták a rengeteg tudatmódosító szert, hogy ne kelljen törődni vele. Az otthonban azt állították róla, hogy demenciában és érelmeszesedésben szenvedett, fia szerint azonban egyik sem volt igaz.

„Ezzel a mesével próbálták alátámasztani, hogy miért kapta azt a rengeteg nyugtatót, amitől folyamatosan kába volt.”
„Biztosan tudom, hogy az édesanyámnak nem volt ezekre szüksége! A zárójelentés szerint anyám idegrendszere ép volt, neurológiai eltérést sem tapasztaltak a kórházban, ez alátámasztja, hogy nem voltak pszichés betegségei. Az egyetlen ok, amiért ezeket kaphatta, hogy ne kérjen és ne tegyen szóvá semmit, magyarán, ne kelljen vele törődni.”

Az időseket tizedelő tabletták

Számos tanulmány felmérte már az antipszichotikumok hatását a nem pszichiátriai betegek halálozási arányára nézve. Ilyenek az idősek, a demens betegek, a Parkinson-kórban szenvedők, a krónikus tüdőbetegek, az általános kórházi páciensek, a serdülők és a gyermekek. Nagy általánosságban a kutatók jelentései arról tanúskodnak, hogy az antipszichotikus szerek növelik a halálozási arányt.
Íme egy összefoglaló a tanulmányok legfontosabb eredményeiről:

  • Egy 2018-ban készült meta-analízis (korábbi kutatások eredményeit kiértékelő elemzés) szerint az antipszichotikumok megkétszerezik a halálozási arányt a demenciával diagnosztizált betegek között. „Újabb keletű tanulmányok több országból is megerősítették, hogy antipszichotikus szereket nem szabadna felírni demens betegek részére, mivel jelentősen megnövelik a rohamok és a bármilyen okból adódó halálozás kockázatát.” – írták a szerzők.
  • Egy 2016-ban készült, 15 000 Parkinson-kórral kezelt háborús veteránt vizsgáló tanulmány szerint azok között, akiket antipszichotikumokkal kezeltek, 2,35-ször nagyobb volt a hat hónapon belüli halálozási arány.
     
  • Egy 2009-es tanulmányban, amelyben 27 500 Medicaid (az alacsony keresettel rendelkezők számára fenntartott egészségbiztosítási program az USA-ban) résztvevőt vizsgáltak, azt találták, hogy a nem-pszichiátriai betegek, akiket antipszichotikumokkal kezeltek, kétszer olyan gyakran haltak meg szívbetegségben, mint a szereket nem használó résztvevők.
     
  • Egy 2019-ben készült tanulmány 190 000 gyermeket és serdülőt követett nyomon 5-24 éves korig. Az eredmények alapján a bármilyen okból származó halálozás mértéke közel kétszerese azok körében, akiket antipszichotikumokkal kezeltek.

Egy 2018-ban készült vizsgálatban ausztrál kutatók összefoglalták a fentieket: az antipszichotikumok növelik a halálozási mutatókat minden betegcsoportban. A vizsgálatban az alábbi hét pontot fogalmazták meg:

1) A bármilyen okból származó halálozás viszonylagos kockázata közel kétszeresére nő az antipszichotikumokat szedő betegeknél.
2) A megemelkedett halálozási kockázat a kezelés első 180 napjában a legmagasabb.
3) A halálozás kockázatának mértéke a dózis nagyságától függ, és a dózis emelésével növekszik.
4) Kevés különbség van a tipikus (régebbi típusú) és az atipikus (újabb típusú) antipszichotikumok között a kockázatokat tekintve.
5) A halálozás kockázatának mértéke jelentős, és hasonlóan magas minden használó esetében, ideértve a demens és a nem demens betegeket is.
6) Az antipszichotikumok felírásának és használatának jelenlegi gyakorlatát jobban kellene korlátozni, és szigorúbban kellene felügyelnie az egészségügyi hatóságoknak.
7) Erősen bátorítani kellene az orvosokat arra, hogy ne írjanak fel antipszichotikumokat, és néhányat, mint például a haloperidolt, a korlátozott gyógyszerek közé kellene sorolni, és neurotoxikus (idegméreg) szerként kellene kezelni.

A haloperidol nevű antipszichotikus szert, amelyet a fenti tanulmányban idegméregként jelöltek meg, és amely 1967 óta van forgalomban, nem mellesleghazánkban is aktívan alkalmazzák. Márciusban, vagyis egyetlen hónap alatt, nem kevesebb mint 10 millió forint forgalmat generált a gyógyszeriparnak. (Forrás: NEAK)

Kétségkívül indokolt volna végre felülvizsgálni ezeknek a szereknek az alkalmazási területeit: fegyelmezőeszközként történő használatuk aligha tekinthető orvosilag indokoltnak. A károk, amiket okozni képesek, ezzel szemben jócskán túlmutatnak azokon az „előnyökön”, melyek egyáltalán szóba kerülhetnek.

Fotó: Designed by Freepik

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Deprecated: Directive 'allow_url_include' is deprecated in Unknown on line 0