Az öngyilkossághoz vezető tabletták futószalagján
Nem hogy nem segített édesanyján a pszichiátriai ellátás, hét év kezelés után öngyilkos lett, írta a nő lánya, aki egy internetes fórumon osztotta meg édesanyja szívszorító történetét. A dél-dunántúli nő mentális nehézségei miatt került pszichiáterhez, de segítség helyett állapota egyre csak romlott, egészen a végzetes napig. Az eset ismét csak felhívja a figyelmet a jelenlegi pszichiátriai kezelések hatástalanságára, illetve veszélyeire, véli egy emberjogi szervezet hazai csoportja, különösképpen a február 11-i, közelmúltbeli betegek világnapja alkalmából.
„Édesanyám kb. 7 éve került először kapcsolatba az ideggondozóval, ahol egy pszichológushoz járt havi rendszerességgel – kezdi beszámolóját a szociológusnő, aki jelenleg szociális munkásként igyekszik jobbá tenni a mélyszegénységben élők életét. A szakember úgy érezte, fontos megosztania édesanyja megrendítő történetét a nyilvánossággal. – Ide én küldtem el, egyre súlyosbodó állapota miatt. … 2018 nyarán az első szuicid [öngyilkossági] kísérlete után rengeteg pszichiáterrel kellett volna kapcsolatba kerüljön, de ez csak papíron történt meg… 3 üveg szorongásoldó szert [klonazepám] vett be a 0,5 grammosból, így próbálta megölni magát. Ez akkor nem sikerült, és 3 hét pszichiátriai ellátás várt rá, ahol a leszedáláson kívül más nem történt. Velem többször beszélt pszichiáter, mint vele.
Beültették ilyen csoportos foglalkozásokra, amiket kb. egyedül is el tudott volna vezetni. De igazán orvos, aki a gyökereket feltárta volna, nem foglalkozott vele. Minden kezelőorvost megkerestem, akinek a neve szerepelt a dokumentációjában, és elmondtam, hogy mik történtek vele gyermekkorától napjainkig, olyan információkat átadtam, amiket tudtam, hogy édesanyám nem mondana el. Letelt a három hét, és amit a mai napig nem tudok feldolgozni, kiadták ugyanazokkal a gyógyszerekkel, amik bejuttatták őt oda. Napi háromszori adagolásban, mert abban a 3 hétben azt beállították. Kb. 10 éve szedte ezeket a gyógyszereket, olyan szinten hozzá volt szokva, hogy 3 üveg nem ölte meg… és ez volt az ellátás.”
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű szervezet szerint, akikkel a nő megosztotta édesanyja történetét, az eset egyáltalán nem egyedi. Sőt: a jogvédő szervezet tapasztalatai szerint a mai elmeegyészségügyi ellátásnak kifejezett jellegzetessége, hogy a kezelés csupán tudatmódosító szerek éveken, évtizedeken át tartó felírására korlátozódik, ami azonban igen messze áll a gyógyítástól. Nem csoda, hogy vezető pszichiáterek többször elismerték már, Magyarországon is: kezeléseikkel nem is célozzák a gyógyulást.
“Kikerült, próbáltam felvenni a kapcsolatot a pszichiáterrel rendszeres gondozást igényelve. Ez júniusban volt, szeptemberig szabadságra ment, de a gyógyszert szívesen felírják az asszisztensek… Eljött a szeptember, kapott egy gyógyszert, ami nem segített az állapotán, majd kértem, hogy váltsanak gyógyszert, így kapott egy antidepresszánst. Szedte, de nem volt jól… Járt a pszichológushoz rendszeresen, és 10 percre látta kb. félévente pszichiáter, aki felírta neki az adott gyógyszereket. Ebből állt a pszichiátriai gondozás.
Majd jött a február, és édesanyám nem kért telefonos konzultációt, tartott minden gépesített dologtól, még vezetékes telefonon kommunikált. Eljött a június, szedte a gyógyszereit, a korona hatása ezekre a pszichiátriai betegekre elképesztő hatással lehetett… Június 12-én öngyilkos lett, másodszorra már biztosabbat választott: felakasztotta magát.”
A mentális nehézségekkel küzdő emberek öngyilkosságát a nagyközönségnek nyilatkozó pszichiáterek gyakran hajlamosak válogatás nélkül a “betegségre” fogni, nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva az egyre szaporodó mennyiségű, riasztó tudományos bizonyítékok sokaságát, amelyek arra figyelmeztetnek: számos pszichiátriai szer – közöttük sok olyan, amelyeket komoly mentális nehézségekre, vagy éppen öngyilkossági magatartás kapcsán írnak fel – mellékhatásként maguk is kiválthatnak öngyilkossági gondolatokat és késztetést. A helyzetet súlyosbítja, hogy – legalábbis az emberi jogi szervezet tudomása szerint – egyáltalán nem vizsgálják, hogy a megkísérelt vagy elkövetett öngyilkosságok vajon hány százaléka tulajdonítható éppen a felírt pszichiátriai szereknek. Pedig ennek nyomon követése idővel számos emberéletet menthetne meg.
Fotó: www.freepik.com
