Hetedik bejegyzés//
…az orvosok, de a pszichiáterek is mindenre tudnak valamilyen gyógyszert felírni. Akár betegségre, akár egészségre. Igazi gyógymóddal azonban alig tud szólgálni a modern orvostudomány. Minden betegséget csak “szinten tartani” tudnak. Vannak általános népbetegségek / ide tartozik most már a depresszió és egyéb lelki betegségek is/, de ezek közzül konkrétan gyógyítani egyiket se tudják. “Szinten tartó” kezelések vannak, de bizonyos országokban sok betegséget nem is tudnak értelmezni, vagy mert nem betegségnek könyvelik el, vagy egyszerű évezredes gyógymóddal elég könnyen orvosolják.. Végre hajtották tehát rajtam az elektro-sokk kezelést. Sokan azt gondolják, hogy az egyszeri, mint egy műtét. Nem. Azt akkoriban kúra szerűen alkalmazták. Nálam több napon keresztül kb. négy alkalommal végezték el. Talán két napos szünetekkel. Én ettől a terápiától reméltem, hogy meggyógyulok, de még mindig nem tudtam miféle betegségem van, ami ilyen drasztikus beavatkozást igényel. Hivatalosan skizofrén voltam, de hogy mik ennek a betegségnek a kritériumai azt nem tudtam. Ma sem tudom. “Mert valaki így látta.” Ezt sokszor hallottam, magamra vonatkoztatva, meg betegtársaimra vonatkoztatva is. “Mi úgy látjuk ez a gyógyszer jó lesz.” Mi úgy látjuk, hogy még nem mehet haza. Mi úgy látjuk, hogy még nincs jól. Igen. Ha valaki azt mondta, hogy Ő már jól érzi magát, ezt a pszichiáterek figyelmen kívűl hagyták. Mert ők nem úgy látták. Ők döntötték el, hogy ki mikor érzi jól magát, vagy bizonyos tankönyvi formula szerint, mikor érezheti jól magát..abszurdnak tűnhet ez a hozzáállás és valójában is az. Ha valaki nem tudja ellátni magát, vagy őrült dolgokat cselekszik akkor esetleg jogos a kényszergyógykezelés. Vagy ha valaki idegileg kibukik és nincs más lehetősége, akkor fordulhat pszichiáterekhez..stb. De hogy valakit akarata esetleg meggyőződése ellenére erőszakkal bedugnak egy zártosztályra vagy négy hónapra, ez már több emberjogi kérdést is felvet. De szakmait is. Lehet e bárkinek segíteni erővel, elnyomással?? Szabad e egyáltalán?? Úgy tűnik az én esetemben szabad volt. Bírósági végzés nélkül. Erre már jópár évvel a betegségem kezdete után jöttem rá. Pontosabban megtapasztaltam. Ilyesmi thrillerekbe illik. Nem hiszem a mai napig, hogy sok olyan dolog tényleg megtörténhet, mint amit személyesen átéltem, vagy csak más betegek beszámolóiból tudok. Amikor megszünik az ember körül a józan ész, a biztonság és a helyét átveszi valamilyen definiálhatatlan őrület. Pont ott, ahol az ember empátiát, biztonságot védelmet remélne. Sok dolog nem úgy történik a világban, mint ahogy egy ideális társadalomban vagy közösségben sokan várnák. Vannak azonban általános normák, amihez talán mindenki ragaszkodik pusztán önvédelemből. De mintha bizonyos betegektől az önvédelem gyakorlását, a jogyszerűség csupán felvetését is megtagadnák. Talán ez még sok helyen ugyanígy működik.. Az elektromos kezelések után se éreztem magam jobban. De rosszabbul se, ami azért pozitívumnak számított. Hogy mennyi agysejtem pusztult el az ilyen beavatkozások során azt meg se merem becsülni, de biztos jó esettanulmányt, tapasztalatot tudtak velem kapcsolatban is megejteni. És az én tapasztalataim, negatív tapasztalataim is gyarapodtak. Az első zártosztályos élményem talán úgy nyolc hónapig tartott. Rengeteg gyógyszer beállítás, hazamenetel, aztán pár hét múlva újból kórházi kezelések először ennyi időt vettek igénybe. Menet közben leszázalékoltak, de mintha nem is rólam, mint egy emberi lényről lett volna szó, hanem mint valami programozható érzések és fájdalom nélküli múanyag próba babáról. Van olyan tanítás, miszerint tekints tárgyként az emberekre és Ők majd a javadra, tetszésed szerint körédrendeződnek és szolgálják majd a céljaidat..Sokan ezt érzéketlenségnek nevezik népnyelvi megfogalmazásban. A pszichés betegek is mintha csak olcsó műanyag flakonok lettek volna. Töltök bele valamit. Kiborítok belőle valamit. És ha nem tudok mihez kezdeni vele, akkor kidobom. A zártosztályon sokan úgy is viselkedtek. Megtanultak a betegek valamilyen közömbös létformát, hiszen ez garantálta számukra a jutalmat. Akár azt, hogy leengedték sétálni, akár azt, hogy “nemsokára haza mehet”. Kodobják a műanyag flakont..Sokan azért visszaválthatós üvegeknek minősültünk, hiszen minduntalan a pszichiátrián kötöttünk ki. Az én első komolyabb “lázadásom” ezen rendszer ellen elég hamar megmutatkozot…
Folyt. Köv…