Lelki támaszt keresett, de zárt osztályra került

Egy fiatal egyetemista lány nehezen jött ki évfolyamtársaival, ezért némi lelki támasz reményében felkereste az egyetemi pszichológust. A pszichológus pontosan tudta, milyen kérdéseket tegyen fel: elérte, hogy a lány kimondja, volt már olyan, hogy megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata – innentől kezdve pedig már gyakorlatilag hiába érvelt azzal, hogy komoly tervei vannak és esze ágában sincs megölni magát. A pszichológus azt mondta a lánynak, hogy nem tud rajta segíteni, mivel igen súlyos beteg, és mindenképpen gyógyszeres kezelésre van szüksége. A lány kijelentette, hogy nem akar pszichiátriai szereket szedni, mert nem hiszi, hogy azok segítenének a lelki problémáin, ám a pszichológus addig győzködte őt, míg a lány belement, hogy beszéljen egy pszichiáterrel. Ekkor azonban a pszichológus már eldöntötte: nem fogja elengedni a lányt, azonnal felveteti őt a pszichiátriára. Kiment a szobából, majd visszajött egy másik kollégájával, és közölte a lánnyal: most önként velük kell mennie, különben rendőrökkel fogja őt elvitetni. A lány ettől nagyon zaklatottá vált, szóvá tette, hogy egyetemi vizsgaidőszak előtt áll, és semmiképpen sem szeretne kórházba kerülni. Az egyetem pszichológusa azonban erre ügyet sem vetett: kinevette a lányt, aki megelégelve a megaláztatást, sietve elhagyta az egyetem területét. A mentősök és a rendőrség azonban már úton voltak…

Miközben akarata ellenére felvették a lányt a pszichiátriai osztályára, mind a rendőrök, mind pedig az osztály személyzete megalázó módon bánt vele, mintha csak ténylegesen egy elmebeteg volna, aki meg akarta ölni magát. Öt napot kellett bezárva töltenie a pszichiátria zárt osztályán, végig erős gyógyszerek hatása alatt – melyektől szédült, és alig bírt járni. Öt nap után az édesanyja közbenjárásával kiengedték az osztályról, ám a lány számára ez az öt nap sokkal inkább egy súlyos lelki trauma volt, és távolról sem az a segítség, melyet eredetileg keresett.