A férfi csak a per során tudta meg, hogy korábban „pszichiátriai vizsgálaton” esett át: „A konzultációra feleségem hívott el azzal, hogy kezelésre jár feszült idegállapota miatt… a kórházba, ahol az orvosa kérte, hogy hívjon el engem is beszélgetésre. Mivel segíteni szerettem volna feleségemnek, részt vettem egy rövid, semleges hangvételű, 20 percnél nem hosszabb beszélgetésen, melyen vizsgálat, tesztfelvétel nem történt. A doktornő a beszélgetés indokát nem nevezte meg, a végén további javaslatot nem tett, dokumentációt nem adott át. Az eset számomra ezzel le is záródott.”
Nem úgy a pszichiáter és a feleség számára. Csupán a később beszerzett dokumentációból derült ki, hogy a pszichiáter már a „vizsgálat” előtt öt nappal ambuláns lapot állított ki a férfiról, amelyben hozzátartozók elmondására hivatkozva leírta: a férfi ön- és közveszélyes, mely „pszichiátriai osztályon való sürgősségi elhelyezését indokolttá teszi”.
Bár pszichiátriai kényszerkezelésre végül nem került sor, az egészségügyi dokumentációból még egy dolog kiderült: a pszichiáternő két receptet is kiállított egy pszichiátriai szerre, amit valaki a férfi nevében, de tudta nélkül, ki is váltott. Ennél sokkal rémisztőbb, hogy a jelek szerint a tudatmódosító szert be is adagolták a férfinak – bár ez akkor még nem derült ki egyértelműen a számára. „Abban az időszakban gyakran éreztem tolulást a fejemben, rendkívüli nyerseséget, elesettséget, szédülést, noha addig egészségi állapotom kiváló volt… Súlygyarapodás is bekövetkezett,… számomra érthetetlen módon, mert az étkezési szokásaimon nem változtattam.”
„Az orvos mindennemű vizsgálat, laboreredmény bekérésének mellőzésével… indokolatlanul egy súlyos mellékhatásokat okozó antipszichotikummal kezeltetett engem, a tudtom és beleegyezésem nélkül. Tovább súlyosbítja a lehetséges következményeket, hogy a folyadék formájában beadható, így valószínűsíthetően teába, tejbe, joghurtba, kávéba, gyümölcslébe, üdítőbe bekevert szerből – mivel tudomásom sem volt arról, hogy mit tartalmaz – ilyen módon akár a gyermekeim is ihattak, különösen az akkor 4 éves fiam” – írta a férfi.
Bármilyen furcsaságok kísérték is az ügyet, a férfi a „pszichiátriai kórtörténet” miatt első fokon elvesztette a gyermekelhelyezési pert. Más úton is próbált azonban érvényt szerezni igazának: az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért segítségével a személyes adataival való visszaélések miatt panasszal fordult a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz, valamint a tudatmódosító gyógyszerezés gyanúja miatt feljelentést tett a rendőrségen.