Utcai drogból lett a depresszió új “gyógyszere”

Vészjósló irányba tart a mentális egészségügy: ahol az antidepresszánsok csődöt mondtak, a pszichiátria egy utcai drog származékát kínálja megoldásképpen a depressziós tünetek enyhítésére. Az eleve súlyos függőséget okozó pszichiátriai szerek sora így egy újabb ellentmondásos hatóanyaggal bővül, továbbra is ragaszkodva a lelki bajok kémiai szerekkel történő „kezeléséhez”.

Idén márciusban az amerikai Food and Drug Administration (Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság) új „gyógyszert” engedélyezett azok számára, akiknél nem váltak be a hagyományos antidepresszáns szerek – ez pedig a depresszióban szenvedők minimum egyharmadára igaz. Az új „csodaszer” hatóanyaga a ketamin egy változata, vagyis azé az anyagé, melyet évtizedek óta használnak rekreációs célokra a szórakozóhelyeken. Bár a ketamin eredetileg egy általános fájdalomcsillapító-érzéstelenítő szer, bizonyos hatásai miatt (testtől és a környező világtól való eltávolodás, hallucináció) utcadrogként is aktívan jelen van, és I-porként vagy Icaként is ismeretes.

Aggodalomra ad okot az a törekvés, hogy az úgynevezett „terápiarezisztens” emberek számára (vagyis akik nem reagálnak az antidepresszáns szerekre) egy utcadrog kémiai változatát – mely nagyjából kétszer olyan erős hatású, mint az eredeti szer – szánják megoldásképpen, újabb kémiai elméletekkel magyarázva az új szer hatékonyságát. Ha ránézünk erre a folyamatra, ekképp foglalhatnánk össze: ha a súlyos lelki bajokkal küzdő emberek nem lesznek jobban egy kémiai anyagtól, mely nyilvánvalóan nem oldotta meg egyetlen valós problémájukat sem, adjunk nekik drogot!

Sokan számoltak be arról, mennyivel jobban lettek az esketamintól (az új szer hatóanyaga): szinte teljesen múlni látszott a depressziójuk. Ugyan ki gondolná, hogy a drogos társadalom nem ugyanebből a célból használ újra meg újra illegális szereket? Való igaz, kábítószer hatása alatt az ember nem depressziós. Kémiailag tartja távol magától a rossz érzéseket, gondolatokat, ám amikor a hatás elmúlik, a problémák továbbra is ott lesznek. Ez a szer ráadásul különleges a maga műfajában: azt éri el, hogy az ember eltávolodik saját testétől és a valóságtól. Vagyis ahelyett, hogy venné a fáradságot, hogy lelki problémáinak valós kiváltó okait felkutassa, inkább „kémiai szabadságra megy”; eltávolodik a megoldást sürgető gondoktól.

Ez a megközelítés roppant csábító lehet, hiszen csak be kell vennünk egy újabb tablettát (esetünkben egy orr-spray kell használnunk), és máris “jobban leszünk”. Azonban a „kezelés”, mellyel a gyógyszeripar ismét előállt, továbbra sem jelent megoldást semmilyen valós problémára, és ismét csak erősíti a pszichiáterek amúgy is szokványos “nyomjuk el a tüneteket” módszerét.

Nem ez az egyetlen pszichiátriai szer, amelynek egy utcai drog szolgált alapanyagául: az ADHD-ra (“figyelemhiányos hiperaktivitás zavar”) világszerte leggyakrabban használt szerek szinte mindegyike az amfetamin, vagyis a speed különféle származékait tartalmazza. Vajon melyik illegális utcai drog lesz a következő, melyet a pszichiátria receptre felírható csodaszerré változtat majd?