Tízennegyedik bejegyzés//
…szóval meggyült a bajom a rendőrséggel is. Ezen magánszámom után rabosítottak. Ujjlenyomat minden ujjamról, tenyérről. Profilkép és premierplán.. Birósági tárgyalás nélkül elrendelték ekkor először a kényszergyógykezelésemet. Nem tudtam pontosan milyen jogalappal, de később megtudtam, hogy garázdasággal vádoltak meg. Négy hónapig tatott az első kényszergyógykezelésem. Az első hónap mint egy magánzárka. Nem hagyhattan el a kórtermet. Még a wécé is a kórteremben volt. Pszichiáterekkel se szakdolgozókkal még beszélni se tudtam, pedig elég logikusan és tárgyilagisan próbáltam kipuhatolni, hogy meddig akarnak benn tartani. A kórteremben többen voltunk. Rajtam kívül eleinte csak kizárólag magatehetetlen betegek voltak. Volt aki éjjel nappal eszméletlen volt és voltak olyan kommunikációra képtelen idős férfiak, akiket nappalra egy tolószékbe kötöztek. Ez megfigyelő volt megint. Soha nem fogom megérteni paranoid embereket miért figyelnek…miért ültetik el bennük még pluszba azt az érzetet, hogy “figyelünk”?? Keserves hónap volt. Erős dohányos voltam akkor, de se cigi se hely nem volt hogy rágyujtsak. Nálam a cigaretta jelentette azt a szalmaszálat amibe kapaszkodtam ebben a félelmek, depresszió és iszonyú, fizikai fájdalommal (!) járó magányos világban. A magány okozhat fizikai fájdalmat… Na és valamelyik tudatmódosító okozta olyan feszültségben, amiben az ember nem bír ki pár másodpercet se, erős mozgási kényszer nélkül. Ez egy mellékhatás. Adtak olyan pszichotikumot is, amitől szép fokozatosan kezdtem megbénulni…először csak időnként begörcsölt az egyik vállam, majd idővel a lábbam is ki-ki bicsatlott alólam és a végén már csak feküdtem és a szememet se tudtam már nyitva tartani…jött egy ápoló, aki észre vette, hogy rosszul vagyok és értesítette az ügyeletes orvost. Nekem meg szinte kiabálta jóhiszemmel, hogy nézzek rá..nézzek rá..mert már a légcsövem is görcsölt, hörögve vettem a levegőt és a szememet is hatalmas erőfeszítés volt időnként felnyitni. Hoztak valamilyen injekciót, beadták vénásan és lassan jobban lettem. Ez nem tudom milyen terápia volt, de később is alkalmazták nálam ezt a gyógyszert…ahogy korábban már említettem javító nevelő szándékkal, de meggyőződésem, hogy az én esetemben még bosszúból is. Móresre akartak tanítani…és sikerült is nekik..
Folyt. Köv.