Szülei válását követően a 7 éves B. R-nek magatartási problémái adódtak. Emiatt a gyermek a nevelési tanácsadó javaslatára ambuláns pszichiátriai kezelésre került, ahol többféle pszichiátriai szert kezdtek szedetni vele. Ötéves pszichiátriai kezelés után a gyermek diagnózisa már magában foglalta a figyelemzavart és az enyhe értelmi fogyatékosságot is, ez utóbbit „markáns viselkedésromlás jeleivel”. Az édesanya kérésére az alapítvány panaszt nyújtott be a regionális ÁNTSZ-hez, azt kifogásolva, hogy a gyermek állapota a kezelések alatt folyamatosan romlott. A panasz „kivizsgálását” követő elutasító levélből kiderült, hogy az elutasítás a vizsgálatra felkért gyermekpszichiáter szakfelügyelő állásfoglalásán alapult, amelyben a következő voltak olvashatóak:
– „A gyermekpszichiátria gyógyszerrel egy gyermeket mindig a szülő informálása és beleegyezése után lát el. Bizonyára így történt ez a vizsgált esetben is.” (utólagos kiemelés)
– „… a zárójelentéseken erre vonatkozó adatokat nem találtam, ám annak lehetősége nem zárható ki, hogy a vizsgálatok megtörténtek…” (utólagos kiemelés)
Az ÁNTSZ egy másik regionális intézetéhez ugyanebben az ügyben benyújtott panasz kivizsgálására szintén az ottani regionális gyermekpszichiátriai szakfelügyelőt kérték fel. A szakértői véleményben – amely alapján a panaszt úgyszintén elutasították – a következők találhatóak: „Az életkor korlátozás a pszichiátriai szernél csak nemrég kerülhetett be az alkalmazási előiratba, 2002-ben még biztos nem volt feltüntetve, különben a gyermek pszichiátria nem alkalmazná már több évtizede a gyógyszert.” Alapítványunk szakértője válaszlevelében megküldte az említett pszichiátriai szer 1999-es alkalmazási előiratát, amelyben már szerepelt, hogy a szer nem adható 14 éves kor alatt. „Nincs olyan gyógyszer, amellyel a szakmai tapasztalatok szerint az ilyen betegség jól kezelhető, ezért érthető, hogy hasonló esetekben… több gyógyszer kerül egymás után kipróbálásra, abban a reményben, hogy valamelyik használni fog.” (utólagos kiemelés)
Fotó: Designed by Freepik
8 évig neveltem egy gyermeket akit a nevelési tanácsadó figyelemzavar és hiperaktívitást állapított meg. Ezáltal az iskolaban a gyermeket pszichiátriai osztályra küldték ahol megállapították hogy a gyermek ÁDHD-ban szenved és gyógyszeres kezelést kell hogy kapjon. Csupán csak annyi volt a baja hogy nem akart bemenni az osztályba csak akkor ha a hozzátartozója is ott van mellette. A gyógyszeres kezelésbe nem egyeztem bele, ezért az édesanyjának odaadtam hogy nevelje falusi környezetben. A gyermek gyámságjáról is lemondtam az édesanyja javára, de csak kettő hónapig tartózkodott a szülő anyjánál a gyermek és állami gondozásba(nevelőszülőkhöz) adta.
Ahol a nevelőszülők
gyógyszerezték többféle gyógyszert kipróbáltak, többféle gyógyszert alkalmaztak a gyermeken 10 és fél éves most és 2 és fél éve csak gyógyszert szed. A gyermek egészségügyi állapota rosszabbodott kezelhetetlenné vált és a nevelőszülők megtiltották a telefonos kapcsolattartást, mert a gyermek sírt és panaszkodott hogy haza akar jönni, sírt hogy rosszúl van ezért tiltották meg. A szülő anyja nem foglalkozik vele, nem látogatja pedig egy megyében van. A szülő Anya nem tartja vele a kapcsolatot, a gyermek apja ismeretlen, képzelt apa bejegyzéssel van.
A nevelőszülő elmondása szerint a gyermek kezelhetetlen állapotba került, próbáltam a gyermeket visszaszerezni de nem jártam sikerrel, mivel a kalocsai gyámhivatal gyámhivatal elutasított.
A Továbbiakban sem tudjuk hogy milyen körülmények között van a gyermek és mi lesz a sorsa 1 év múlva, úgy látom hogy az anyagiak vonzata a fő döntő téma a nevelőszülőknél úgyszintén az édesanyjánál is.