V. F. háziorvosi beutalóval látogatta meg a helyi pszichiátriai szakrendelőt Debrecenben, hogy gyógyszert írasson fel. Kétórás várakozás után a férfi már nyugtalanná vált, és mire sorra került, a kezelő pszichiáternek zaklatottan adta elő családi problémáit, anyagi nehézségeit. Mindez a pszichiáterben elmezavar gyanúját keltette, ezért átvitette a kórház zárt osztályára, ahol a férfit lefogták és akarata ellenére legyógyszerezték – annak ellenére, hogy a férfi nem volt veszélyeztető, ami a kényszerkezelés alapvető feltétele. V. F. az éjszakát a zárt osztályon töltötte. A másnapi vizsgálat megállapította, hogy a férfi nem mutat veszélyeztető magatartást, ezért saját és családja kérésére végül hazaengedték. V. F. egy napot töltött a pszichiátriára zárva valódi indok nélkül. A férfi az őt ért sérelemmel felkereste az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt, amely az ügy vizsgálata után panasszal fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz. A Minisztérium a vizsgálatot követően – amelybe az Országos Tisztiorvosi Hivatalt is bevonták – rövid levélben a következőről tájékoztatta az alapítványt: „A kivizsgálás során keletkezett dokumentumok alapján a panaszos kezelése a vonatkozó hatályos jogszabályoknak és az orvosszakmai szabályoknak megfelelően történt.” A kivizsgálás részletei vagy indoklás nem szerepelt a minisztériumi válaszban. Ezt követően az alapítvány panaszt nyújtott be az Egészségbiztosítási Felügyelethez, amely, mint a későbbiekben kiderült, jelentősen alaposabb vizsgálatot folytatott az ügyben. A Felügyelet megállapította a jogsértés tényét, hozzátéve: „Súlyosbító körülményként értékeltem, hogy Beteg ellátása során a Kórház halmozott jogsértést követett el, mivel a Beteg felvétele és a kórházi kezelése vonatkozásában is szakmai szabályt sértett..” Az Egészségbiztosítási Felügyelet a kórházat a jogsértések miatt 500 000 forint bírsággal sújtotta.
