Depressziósnak hitték, kis híján belehalt a tévedésbe

Egy dublini diáklányt pszichiátriai kórházba utaltak, miután váratlanul súlyos szellemi és fizikai leépülés ment végbe rajta.

Hannah egyszer csak elfelejtett dolgokat, és a szokásosnál többet kezdett aludni. Azt gondolta, hogy egyszerűen csak kiégett, miután végigcsinálta a stresszes vizsgaidőszakot, majd éjjel-nappal dolgozott egy csemegeüzletben. De a viselkedése egyre furcsább és furcsább lett, így depresszióval diagnosztizálták. Hannaht egy gyorsan lezajlott leépülés után beutalták egy pszichiátriai kórházba 2017 augusztusában.
Azt mondta:

„Nem éreztem magam depressziósnak. Legbelül tudtam, hogy valami sokkal vészjóslóbb dolog történik velem, de úgy éreztem, hogy az orvosaim szerint egyszerűen csak nem akarom elfogadni, hogy mentális betegségem van.”

„A mai napig vannak olyan rémálmaim, hogy egy pszichiátriai kórházban vagyok. Az emlékeim nagyon ködösek, olyan, mintha az egészet csak álmodtam volna. Fel tudok idézni furcsa részleteket, például hogy a kanapék zöldek voltak, és ahogy az első éjszakán elaludtam – azután pedig semmi. Az ezt követő három hónap teljesen üres.”

Hannah rémálma 2017 nyarán kezdődött, mikor éppen befejezte másodéves vizsgáit, egy csemegeüzletben kezdett dolgozni igen megterhelő időbeosztásban, és nagy nyomás nehezedett rá.
Mikor eleinte influenza-szerű tüneteket produkált, ő is és háziorvosa is úgy hitte, hogy szimplán csak kimerült.

Meg akarta látogatni testvérét Londonban két héttel később, így antibiotikum kúrába kezdett, és remélte, hogy jobban lesz. Mikor azonban elutazott, állapota csak tovább romlott: szinte a teljes két hét alatt végig testvére szállodai szobájában aludt. Hazatérte után már az olyan hétköznapi tevékenységek is gondot okoztak számára, mint a zuhanyozás vagy a takarítás. Olyan feledékennyé vált, hogy már nagymamájának halálára sem emlékezett, és lassan a beszéde is egyre nehézkesebbé és nehezen érthetővé vált.

„Én magam sem értem hogyan, de egészen addig bejártam dolgozni, míg kórházba nem vittek.”
Végül is depresszióval diagnosztizálták, és egy terapeutához utalták. Beszéde azonban annyira leromlott, hogy alig volt már érthető, így a terapeuta visszaküldte őt az orvosához.
„Azt hiszem az orvosok azt gondolták, hogy nem akarom elfogadni a segítséget, így egy pszichiátriai kórházba vitettek át.”

A kórházban szerencsére az orvosok gyanút fogtak, hogy a probléma akar neurológiai is lehet, és előjegyezték Hannaht egy MRI vizsgálatra, melyből kiderült, hogy egy másfél centiméter átmérőjű daganat van az agyának közepén. Ekkorra már mozogni is alig tudott, és szemei extrém érzékenyek lettek a fényre.

„Erről igazából kiderült, hogy nincs köze az enkefalitiszhez (agyvelőgyulladás), de a maga módján mégis szerencsét hozott, mert ezáltal átkerültem a neurológusokhoz, és végre elkezdtek kezelni.”

Gerincvelő folyadék vizsgálattal fényt derítettek az egyébként halálos kimenetelű kórra, az agyvelőgyulladásra – annak is egy autoimmun fajtájára, mikor az immunrendszer hibás működésből adódóan megtámadja az agyat –, amely zavartságot, megváltozott személyiséget, pszichózist, hallucinációkat és memóriavesztést is képes okozni.

Mikor 2017 szeptemberében felállították a tényleges diagnózist, Hannah már gyakorlatilag a halálán volt. A következő hónapok teljesen kiestek számára. Mikor novemberben ismét magához tért, még mindig nyár vége volt az utolsó emléke, és alig ismerte meg szeretteit, akik meglátogatták őt a kórházban. Decemberben végül kiengedték a kórházból, és Hannah különböző terápiák segítségével végül felépült.

Mi történt volna, ha Hannah-t azon nyomban valódi vizsgálatoknak vetették volna alá, amint elkezdődött nála a drámai egészségromlás? Valószínűleg közel sem került volna ennyire életveszélyes helyzetbe, és nem veszített volna el egész hónapokat az életéből, hogy a rehabilitációval töltött szintén hosszú hónapokat már ne is említsük.

Hazánkban is általánosan jellemző a gyógyászatra, hogy ha valaki mentális tüneteket produkál, legelőször egy pszichiátriai kórképet feltételeznek nála, és tudatmódosító szereket javasolnak a kezelésükre. A pszichiátria diagnózisait gyakorlatilag problémamentesen meg lehet alkotni, hiszen mivel semmilyen tényleges vizsgálat nem létezik, mellyel kimutathatóak lennének, így éppen elég, ha egy pszichiáter úgy ítéli meg, hogy a betegség jelen van. Bár ily módon eleve nélkülöznek bármiféle tudományosságot, és szubjektív módon ítélik meg a beteget, mégsem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy az ítéletet megelőzően elmulasztják kizárni az ilyenkor szóba jöhető valódi testi tényezőket, fizikai betegségeket, melyek szintúgy okozhatnák a látható tüneteket, mint a feltételezett mentális rendellenesség. Ez a hozzáállás pedig nem ritkán okozhatja a betegek halálát, és sok esetben még csak ki sem derül, mi volt a valódi probléma, melybe a beteg végül belehal.

Hogy a mentális egészségügy a valódi vizsgálatok hiányában tényleg nincs könnyű helyzetben, az kétségtelen. Sokkal nagyon bajban van viszont az a személy, aki bekerül ebbe a bizonytalan, zavaros és kizárólag véleményeken alapuló rendszerbe.

Eredeti cikk: https://www.irishmirror.ie/news/irish-news/irish-student-sent-psychiatric-hospital-14992111

Fotó: PA Real Life

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Deprecated: Directive 'allow_url_include' is deprecated in Unknown on line 0